Fontosabb lelőhelyek
Aquincum
Aquincum katonai táborból (castrum) nőtte ki magát, körülötte pedig katonaváros és 2 km-re északra egy polgárváros épült ki, amelyben virágzott az ipar, kézművesség és kereskedelem a 2-3. században. Valószínűleg bizonyos szinten otthont adott a kelta eraviszkuszok leszármazottainak is, ahogy a domborművek és írásos feljegyzések bizonyítják. A 2. század első felétől, ahogy Aquincum polgárvárosa municipiummá vált, a gazdagabb kelta törzsfők városi tanácstagokká válhattak, és közülük néhányan római polgárjogot is kaptak (Póczy & Zsidi Zsidi 2003 szerint). Aquincumban az első és második században állomásozó légiókban sok katona Észak-Itália és a birodalom nyugati részéről érkezett, mint például Galliából, de vannak feljegyzések jeruzsálemi és egyiptomi eredetről is. A második század végén - a harmadik század első felében a keleti tartományokból, Kis-Ázsiából és a szíriai területekről származó gazdag emberek nagyszámú feliratos emléket hagytak hátra.
Solva
Solva (Esztergom) helyi népességét a kelták és az illír azalusok alkották északkelet-Pannóniában, ahol Kr.u. az első században a rómaiak castellumot alapítottak, és azt a késő római korszakban ért pusztítást követően újjáépítették (Kelemen 2008). Míg az azalus törzsekkel kapcsolatos feljegyzések csak epigráfiai és írásos eredetűek, a kelták sűrű településeket hoztak létre és jelentős anyagi kultúrát hagytak hátra a területen (Kelemen 1995, 1999). Solva fontos állomása volt a római határvédelmi rendszernek az első század közepétől a 430-as évekig. Katonai táborát a mai Várhegyen építették, polgári településük (vicus) pedig a középkori Víziváros és a Királyi Város területén helyezkedett el. A temetőinek csak néhány sírja ismert, amelyeket a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a Bánomi dűlőben és az Eszperantó utcában találtak meg a régészek.
Esztergomban, a Bánomi dűlőben, a katonai tábor gárdistáit és családtagjaikat temették el a Bánomi-domb keleti lejtőjén, ahol 1986 és 1990 között H. Kelemen Márta 335 késő római sírt ásott ki. Ezek a sírok egy különálló temetőt alkottak a táborban egykor eltemetett egy-két ezer személy sírjai között. A temetőt Kr.u. 330-350 körül nyitották meg, és használata folyamatos volt az 5. század első felében a leletek és a temetkezések sorrendje alapján, bár a sírok többsége a második század második feléből vagy a 4. század közepéből származik (Kelemen 2008).
Esztergom, Kossuth utcából ismert a késő római vicus temetőjének egy részlete. A régészeti bizonyítékok azt sugallják, hogy a temetőt először a 3. század utolsó negyedében használták, a legújabb sírok a 4. század végéről származnak. A temető maradványai arra utalnak, hogy az itt eltemetett emberek sokkal szerényebb körülmények között éltek, mint a tábor temetőjébe temetkezők. A temetőben nincsenek kőláda sírok és az arany ékszerek száma is minimális. H. Kelemen Márta szerint a temetőben a római megszállás alatt a Várhegyről áttelepített őslakosok leszármazottai nyugodhattak. A hagymafejes fibulák, az övcsatok és gyöngyök arra utalnak, hogy részben itt is katonákat temettek el, akiknek sírjai temetőszerte megtalálhatók (Kelemen 2008).
Páty
Pátyon, a Malom-dűlőben Maróti Éva egy római kori vicus-t és egy nagy temetőt tárt fel egymástól 50 méterre 1997-1999-ben. A helyszínen késő kelta maradványokat is találtak, és számos későbbi kor lelete mellett 184 római kori sír is előkerült. Összesen 127 sír tartozik a korai római időszakhoz, amelyek közül 43 egyszerű földsír. A késő római és a hun kori sírokat az ERC HistoGenes projekt keretében elemzik, amelyben az Archeogeneomikai Intézet is együttműködő partner. Az 1-2. század népességének etnikai hovatartozását jelző edények és fibulák, valamint néhány felirat és specifikus temetkezési szokások alapján Páty területén a helyi, folyamatosan romanizálódó eraviszkusz népesség temetkezhetett. Ez különösen igaz a korai időszak földsírjaira. Színesíti továbbá a temetőt a veterán katonák sporadikus jelenléte és néhány germán típusú tárgy is (Ottományi 2019).
Kutatási módszertan
A projekt keretében a kutatási feladatokat az érintett tudományágak szerint munkacsomagokba szerveztük. Ez azonban nem jelenti az egyes feladatok függetlenségét, mivel célunk az interdiszciplináris következtetések levonása, a kutatási kérdések közös megfogalmazása és az eredmények csoportban történő értékelése.
Régészet
A projektben részt vevő régészek szakmai támogatást nyújtanak, amely magában foglalja a minták kiválasztását, a sírok dokumentációjának összegyűjtését, azok közös adatbázisba történő rendszerezését, a még közzé nem tett sírok értékelését és publikálását, valamint a genetikai, izotópos és antropológiai eredmények közös értelmezését. A múzeumok mint intézmények is fontos partnerek a mintavételekben, az eredmények bemutatásában és a nagyközönséggel való kommunikációban.
Antropológia
Történeti antropológiai szempontból Aquincumból vizsgálunk körülbelül 300-450 emberi maradványt és környezetüket. A jelenlegi projekt három évig félállásban foglalkoztat egy antropológust, aki a partner intézmények kollégáival közösen az antropológiai elemzéseket végzi el a csontvázak adatainak összegyűjtésétől (nem, életkor, morfológiai jellemzők, patológiás nyomok) a tudományos közlésig. Az antropológiai megfigyelések összehasonlítása a környező római kori helyszínekkel, és a genetikai eredményekkel (kórokozók, öröklött betegségek, genetikai kapcsolatrendszerek) fontos része a csapatmunkának.
Izotópanalitika
A terv szerint körülbelül 140 stabil izotóp elemzést (δ13C, δ15N) végzünk ugyanezen mintákon az Isotoptech Zrt./ATOMKI szolgáltatásait igénybe véve Debrecenben. A két stabil izotóp információkat szolgáltat az egyének étrendi szokásairól. A δ15N arány jelzi az állati eredetű fehérjék szerepét az étrendben és az adott szervezet trófikus szintjét, míg a δ13C jelzi a fogyasztott növényi táplálék típusát. Mindkettő fontos az szárazföldi-vízi eredetű táplálék arányának és a vizsgált egyének esetleges alultápláltságának megállapításához.
Archeogenetika
Emberi DNS mintákat dolgozunk fel közel 300, gondosan kiválasztott sírból. A genetikai munka emberi erőforrásait részben az Archeogenomikai Intézet biztosítja. Ugyanitt a teljes genetikai vizsgálatokhoz szükséges kutatási infrastruktúra is elérhető, a minták előkészítésétől az elsődleges DNS szekvenálásig. A mélyebb lefedettségű szekvenálás szolgáltató laboratórium végezi. 1-3x teljes genom fedettségre törekedünk, ha az endogén DNS arány meghaladja a 30%-ot, amely stratégia a közelmúltban végzett kutatások szerint költséghatékony megoldásnak bizonyult. Azoknál a mintáknál, amelyek az első próbaszekvenálás során 5-30% közötti endogén DNS arányt mutatnak, hibridizációs befogást alkalmazunk, hogy a vizsgálni kívánt genomi régiókat feldúsítsuk (megcélozva közel 1,4 millió SNP-t a kromoszómákon és a mitokondriális genomot). Az eredményeket az intézet munkatársai által kifejlesztett informatikai környezetben dolgozzuk fel (Gerber et al. 2022), amely a HUN-REN Cloud rendszerbe van integrálva. Az adatokat nemzetközileg elfogadott statisztikai eljárásokkal értékeljük (pl. Patterson et al. 2012). A kutatás azonban a standard populációgenetikai módszereken túlmutató kromoszómaszegmens azonosságokat is keres. A leszármazáson alapján azonos szegmensek (Identity by Descent, IBD) tanulmányozása egy újonan kibontakozó bioinformatikai irányzat az archeogenetikában, amely magas minőségű DNS eredményeket igényel. A legújabb laboratóriumi fejlesztések ma már ezt elérhetővé teszik (Rubinacci et al. 2021, Ringbauer et al. 2023). Az IBD elemzések egy távoli rokonsági kapcsolatok hálózatát hozzák létre. A kinyert ősi DNS szekvenciákban kórokozók örökatőanyaga után is kutatunk.
Továbbá, pilot szinten tervezzük a lovak és tevék ősi DNS elemzését is, ahol a DNS minősége az eredményeket és a várható sikert alapvetően meghatározza majd. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy az archeológiai és archeozoológiai bizonyítékokat ötvözzük a genomikai adatokkal, funkcionális genomika és a fenotípus-rekonstrukció beépítésével a módszertanunkba.
Interdiszciplinaritás
Különös gondot fordítunk egy interdiszciplináris adatbázis kialakítására, amely átfogóan bemutatja a gyűjtött adatokat és eredményeket. A projekt első felében a különböző tudományágak önállóan dolgoznak a saját feladataikon, a projekt vége felé azonban a hangsúly az eredmények közös értelmezésén lesz.