Egykoron a mai Óbudán terült el a római hódítás alatt létesült aquincumi polgárváros. Számos kisebb-nagyobb temetőrészlet került feltárásra az elmúlt évtizedekben, közülük egyik a Pók utcai lelőhely, melynek antropológiai vizsgálatáról ad hírt ez a bejegyzés.

A Pók utca lelőhelyről származó egyének alapadatai
A Pók utcai lelőhely (pontosabb nevén: Budapest III. kerület, Pók u. – Városfal u. – Nánási út) antropológiai elemzése épp a napokban zárult, mely során 33 egyén maradványait lehetett elkülöníteni. Sajnos a csontvázak nagyon rossz megtartású és hiányos formában maradtak meg a post-mortem (halál utáni) folyamatoknak és a Duna közelségének (árvízjárta terület) köszönhetően , így pontos demográfiai összképet nehéz csak a csontok alapján megadni. Ami biztos, hogy 4 gyermek és 27 felnőtt került vizsgálatra, ugyanakkor csak 7 férfi és 6 nő esetén lehetett a nemet biztosan megállapítani. A kérdéses felnőtt egyének nemének pontosításában a genetikai vizsgálatok segíthetnek majd.

Egy rosszabb megtartású csontváz megnehezíti a pontos biológiai profil felállítását. Fotó: Kiss Krisztián 

Paleopatológiai vizsgálatok – életmódrekonstrukció és fertőzések
Antropológiai oldalról a Lendület projekt egyik fő célja az egykori aquincumi és solvai népesség életmódjának rekonstrukciója, így a Pók utcai egyéneknél is elsősorban az ehhez kapcsolódó betegségtípusok szisztematikus feljegyzését végeztük.

A vázrendszer sérülései az egyéneket ért egykori környezeti hatásokról (erőszakos cselekedet, munkával kapcsolatos balesetek, az élőhely terepi vagy élővilágbeli adottságai) árulkodnak. Az ízületek aktivitásfüggő degeneratív kopásai szintén az életmódról árulkodhatnak, hiszen különböző szerepköröket betöltő egyének/közösségek ízületeiket másképpen terhelik, melynek nyomai a csontokon is jól látszódnak. A fogak, felső állcsont és állkapocs egészségi állapota pedig főleg az étrendről tanúskodhat. Ennek rekonstruálásának egyik módja ha például a fogkő és fogszuvasodás arányát nézzük. E mellett még a fogakon eszközhasználat nyomát (például a fogak/száj harmadik kézként való használata) is lehet keresni.

Természetesen sok más betegség nyomát fel lehet még lelni az egykoron élt emberek csontvázain, így a fertőzésekét is. Több egyén koponyáján agyhártyagyulladás nyoma volt azonosítható, melyet többek között kórokozók is okozhatták. Ami biztosabban patogén eredetű, az két felnőtt egyén csontvelőgyulladása mindkét síp és szárkapocscsonton. Az elváltozás kinézete alapján valószínűleg valamilyen gennykeltő baktérium lehetett a tettes, azonban ezt szűkebben azonosítani a fenálló tünetek alapján nem lehet ezen esetekben, így az archaeogenetiai vizsgálatok segíthetnek majd reményeink szerint a pontosabb diagnózis felállításában.

Az ízületi elváltozások és fogak kapcsán látott mintázatok kiértékelése, az eredmények összehasonlítása más lelőhelyek egyéneivel még egy későbbi feladat lesz, így ezekkel kapcsolatosan nincsenek egyelőre konklúzióink. A Pók utcában feltárt egyének kapcsán egyelőre a következők mondhatók el:

• nem volt traumás elváltozás a vizsgálható csontokon
• nem volt egyik egyénen sem súlyos ízületi eltérés sem az életmódfüggő aktivitás, sem valamilyen egyéb kiváltó ok, mint fertőzés vagy ízületi sérülés miatt
• nem volt látható egy egyén fogán sem eszközhasználat nyoma

Jövőbeli teendők
A Pók utca kapcsán a következő teendő a mintavételezés DNS és stabil izotópos vizsgálatokra, miután a régész és genetikus kollégákkal együtt megbeszélésre kerül a mintavételi stratégia. Az így nyert genetikai eredmények segítenek majd pontosítani ismereteinket az itt eltemetett közösség demográfiai és populációbiológiai szerkezetéről, valamint adott betegségek pontosabb azonosításában; a stabil izotópos (szén és nitrogén) adatok pedig az étrendrekonstrukció kapcsán kapnak később szerepet.

Szöveg és borítókép: Kiss Krisztián