Fontosabb lelőhelyek
Aquincum
Aquincum katonai táborból (castrum) nőtte ki magát, körülötte pedig katonaváros és 2 km-re északra egy polgárváros épült ki, amelyben virágzott az ipar, kézművesség és kereskedelem a 2-3. században. Valószínűleg bizonyos szinten otthont adott a kelta Eraviscusok leszármazottainak is, ahogy a domborművek és írásos feljegyzések bizonyítják. A 2. század első felétől, ahogy Aquincum polgárvárosa municipiummá vált, a gazdagabb kelta törzsfők városi tanácstagokká válhattak, és közülük néhányan római polgárjogot is kaptak (Póczy & Zsidi Zsidi 2003 szerint). Aquincumban az első és második században állomásozó légiókban sok katona Észak-Itália és a birodalom nyugati részéről érkezett, mint például Galliából, de vannak feljegyzések jeruzsálemi és egyiptomi eredetről is. A második század végén - a harmadik század első felében a keleti tartományokból, Kis-Ázsiából és a szíriai területekről származó gazdag emberek nagyszámú feliratos emléket hagytak hátra.
Solva
Solva (Esztergom) helyi népességét a kelták és az illír azalusok alkották északkelet-Pannóniában, ahol Kr.u. az első században a rómaiak castellumot alapítottak, és azt a késő római korszakban ért pusztíítást követően újjáépítették (Kelemen 2008). Míg az azalus törzsekkel kapcsolatos feljegyzések csak epigráfiai és írásos eredetűek, a kelták sűrű településeket hoztak létre és jelentős anyagi kultúrát hagytak hátra a területen (Kelemen 1995, 1999). Solva fontos állomása volt a római határvédelmi rendszernek az első század közepétől a 430-as évekig. Katonai táborát a mai Várhegyen építették, polgári településük (vicus) pedig a középkori Víziváros és a Királyi Város területén helyezkedett el. A temetőinek csak néhány sírja ismert, amelyeket a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a Bánomi-dűlőben és az Eszperantó utcában találtak meg a régészek.
Esztergomban, a Bánomi-dűlőben, a katonai tábor gárdistáit és családtagjaikat temették el a Bánomi-domb keleti lejtőjén, ahol 1986 és 1990 között H. Kelemen Márta 335 késő római sírt ásott ki. Ezek a sírok egy különálló temetőt alkottak a táborban egykor eltemetett egy-két ezer személy sírjai között. A temetőt Kr.u. 330-350 körül nyitották meg, és használata folyamatos volt az 5. század első felében a leletek és a temetkezések sorrendje alapján, bár a sírok többsége a második század második feléből vagy a 4. század közepéből származik (Kelemen 2008).
Esztergomban, a Kossuth utcából ismert a késő római vicus temetőjének egy részlete. A régészeti bizonyítékok azt sugallják, hogy a temetőt először a 3. század utolsó negyedében használták, a legújabb sírok a 4. század végéről származnak. A temető maradványai arra utalnak, hogy az itt eltemetett emberek sokkal szerényebb körülmények között éltek, mint a tábor temetőjébe temetkezők. A temetőben nincsenek kőláda sírok és az arany ékszerek száma is minimális. H. Kelemen Márta szerint a temetőben a római megszállás alatt a Várhegyről áttelepített őslakosok leszármazottai nyugodhattak. A hagymafejes fibulák, az övcsatok és gyöngyök arra utalnak, hogy részben itt is katonákat temettek el, akiknek sírjai temetőszerte megtalálhatók (Kelemen 2008).
Páty
Pátyon, a Malom-dűlőben Maróti Éva egy római kori vicus-t és egy nagy temetőt tárt fel egymástól 50 méterre 1997-1999-ben. A helyszínen késő kelta maradványokat is találtak, és számos későbbi kor lelete mellett 184 római kori sír is előkerült. Összesen 127 sír tartozik a korai római időszakhoz, amelyek közül 43 egyszerű földsír. A késő római és a hun kori sírokat az ERC HistoGenes projekt keretében elemzik, amelyben az Archeogeneomikai Intézet is együttműködő partner. A 1-2. század népességének etnikai hovatartozását jelző edények és fibulák, valamint néhány felirat és specifikus temetkezési szokások alapján Páty temetőjébe a helyi, folyamatosan romanizálódó eraviszkusz népesség temetkezhetett. Ez különösen igaz a korai időszak földsírjaira. Színesíti továbbá a temetőt a veterán katonák sporadikus jelenléte és néhány germán típusú tárgy is (Ottományi 2019).
Kutatási módszertan
A projekt keretében a kutatási feladatokat az érintett tudományágak szerint munkacsomagokba szerveztük. Ez azonban nem jelenti az egyes feladatok függetlenségét, mivel célunk az interdiszciplináris következtetések levonása, a kutatási kérdések megfogalmazása és az eredmények csoportos értékelése.
Régészet
A részt vevő régészek szakmai támogatást nyújtanak a projekthez, amely magában foglalja a minták kiválasztását, a sírok dokumentációjának összegyűjtését, azok rendszerezését közös adatbázisba, a még közzé nem tett sírok értékelését és publikálását, valamint a genetikai, izotópos és antropológiai eredmények közös értelmezését. A múzeumok mint intézmények is fontos partnerek a mintavételekben, az eredmények bemutatásában és a nagyközönséggel való kommunikációban.
Antropológia
Történeti antropológiai szempontból vizsgálunk meg körülbelül 300-450 emberi maradványt és környezetüket Aquincumból. A jelenlegi projekt 3 évig félállásban foglalkoztat egy antropológust, aki a partner intézmények kollégáival közösen az antropológiai elemzéseket végzi el a csontvázak adatainak összegyűjtésétől (nem, életkor, morfológiai jellemzők, patológiás nyomok) a tudományos közlésig. Az antropológiai megfigyelések összehasonlítása a környező római kori helyszínekkel, és a genetikai eredményekkel (kórokozók, öröklött betegségek, genetikai kapcsolatrendszerek) fontos része a csapatmunkának.
Izotópanalitika
Terv szerint körülbelül 140 stabil izotóp elemzést (δ13C, δ15N) végezünk ugyanezen mintákon az Isotoptech Zrt./ATOMKI szolgáltatásait igénybe véve Debrecenben. A két stabil izotóp információkat szolgáltat az ősi egyének étrendi szokásairól. A δ15N arány jelzi az állati eredetű fehérjék szerepét az étrendben és az adott szervezet trófikus szintjét, míg a δ13C jelzi a fogyasztott növényi táplálék típusát. Mindkettő fontos az szárazföldi-vízi eredetű táplálék arányának és a vizsgált egyének esetleges alultápláltságának megállapításához.
Archeogenetika
Emberi DNS mintákat dolgozunk fel közel 300, gondosan kiválasztott sírból. A genetikai munka emberi erőforrásait részben az Archeogenomikai Intézet biztosítja. Ugyanitt a teljes genetikai vizsgálatokhoz szükséges kutatási infrastruktúra is elérhető, a minták előkészítésétől az elsődleges DNS szekvenálásig. A mélyebb lefedettségű szekvenálás szolgáltató laboratórium végezi. 1-3x teljes genom fedettségre törekedünk, ha az endogén DNS arány meghaladja a 30%-ot, amely stratégia a közelmúltban végzett kutatások szerint költséghatékony megoldásnak bizonyult. Azoknál a mintáknál, amelyek az első próbaszekvenálás során 5-30% közötti endogén DNS arányt mutatnak, hibridizációs befogást alkalmazunk, hogy a vizsgálni kívánt régiókat feldúsítsuk (megcélozva közel 1,4 millió SNP-t a kromoszómákon és a mitokondriális genomot). Az eredményeket az intézet munkatársai által kifejlesztett IT környezetben dolgozzuk fel (Gerber et al. 2022), amely a HUN-REN Cloud rendszerbe van implementálva. Az adatokat nemzetközileg elfogadott statisztikai eljárásokkal értékeljük (pl. Patterson et al. 2012). A kutatás azonban a standard populációgenetikai módszereken túlmutató kromoszómaszegmens azonosságokat is keres. Az azonos szegmensek leszármazáson alapuló (Identity by Descent, IBD) tanulmányozása egy újonan kibontakozó bioinformatikai irányzat az archeogenetikában, amely magas minőségű DNS eredményeket igényel. A legújabb laboratóriumi fejlesztések ma már ezt elérhetővé teszik (Rubinacci et al. 2021, Ringbauer et al. 2023). Az IBD elemzések egy távoli rokonsági kapcsolatok hálózatát hozzák létre. A kinyert ősi DNS szekvenciákban kórokozók örökatőanyaga után is kutatunk.
Továbbá, pilot szinten tervezzük a lovak és tevék ősi DNS elemzését is, ahol a DNS minősége az eredményeket és a várható sikert alapvetően meghatározza majd. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy az archeológiai és archeozoológiai bizonyítékokat ötvözzük a genomikai adatokkal, funkcionális genomika és a fenotípus-rekonstrukció beépítésével a módszertanunkba.
Interdiszciplinaritás
Különös gondot fordítunk egy interdiszciplináris adatbázis kialakítására, amely átfogóan bemutatja a gyűjtött adatokat és eredményeket. A projekt első felében a különböző tudományágak önállóan dolgoznak a saját feladataikon, a projekt vége felé azonban a hangsúly az eredmények közös értelmezésén lesz.