Miután az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének (AGI) igazgatóhelyettese, Mende Balázs sikerrel támogatást nyert az NKFIH 2026. évi Mecenatúra pályázatán, a „Tudományos eredmények népszerűsítése” alprogramban, októberben megkezdődtek az intézet kutatásait bemutató filmes tartalmak forgatási munkái.
Az elhunytak állati maradványokkal történő elhantolása gyakran megfigyelhető, évezredeken átívelő jelenség. Ennek különleges példái a római császárkori kocsitemetkezések, amelyek Pannonia helyi őslakos – jellemzően kelta eraviszkusz – elitjéhez köthető, fényűző temetkezési rítust képviselnek. Az utazókocsi elé befogott, azzal együtt eltemetett lovak csontjai nemcsak az állatok korára, nemére, fizikumára és a testüket ért terhelésre utaló nyomokat őriznek, hanem arról is mesélnek, hogy milyen szempontok alapján választhatták ki őket a fogatos ló szerepére.
2026. augusztus 25–28. között Budapest adott otthont az idén 50 éves fennállását ünneplő Európai Antropológiai Társaság (European Anthropological Association) 24. kongresszusának. Az ELTE TTK Embertani Tanszék főszervezésében megrendezett nemzetközi konferencián Szécsényi-Nagy Anna meghívott előadóként beszélt az általa vezetett, a római kori Pannonia népességét vizsgáló Lendület Biorégészet projekt előzetes eredményeiről, Kiss Krisztián, a kutatócsoport tagja pedig poszterprezentációban mutatta be a projektben vizsgált egyik lelőhely embertani anyagának antropológiai és paleoradiológiai vizsgálati eredményeit.
Az Innotéka tizenhat éve indult interjúsorozatának új részében Szécsényi-Nagy Annával, kutatócsoportunk vezetőjével, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet igazgatójával beszélgetett Ötvös Zoltán.
Különleges kísérletre vállalkoztak a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Aquincumi Múzeum új időszaki tárlatának megalkotói: a Voltunk, mint ti – Arcrekonstrukciók a római korból című kiállításon a tudományosan igazolható eredmények és a történeti képzelet ötvözésével tizenhat, egykor Aquincumban élt és itt eltemetett ember arcát és fiktív élettörténetét mutatják be. Az egyéni sorsok és az archeogenetikai adatok felhasználásával készült arcrekonstrukciók a megszokottnál személyesebb találkozásra invitálnak az ókori város lakóival.
A teve, legyen akár egy-, akár kétpúpú, Magyarország területén egzotikus állatnak számít, így meglepőek lehetnek a hazánkban olykor napvilágra kerülő régészeti korú maradványaik. Jelenlétük a Kárpát-medencében két korszakhoz, a római és a török korhoz köthető. A római kori teveleletek vizsgálatában rejlő lehetőségekről a következőben olvashatnak.
1. oldal / 6