Az elhunytak állati maradványokkal történő elhantolása gyakran megfigyelhető, évezredeken átívelő jelenség. Ennek különleges példái a római császárkori kocsitemetkezések, amelyek Pannonia helyi őslakos – jellemzően kelta eraviszkusz – elitjéhez köthető, fényűző temetkezési rítust képviselnek. Az utazókocsi elé befogott, azzal együtt eltemetett lovak csontjai nemcsak az állatok korára, nemére, fizikumára és a testüket ért terhelésre utaló nyomokat őriznek, hanem arról is mesélnek, hogy milyen szempontok alapján választhatták ki őket a fogatos ló szerepére.

2012-ben a sárisápi dombtetőn végzett tanásatáson egy második század végéről vagy a harmadik század elejéről származó, igen jó megtartású, római kori kocsi, a kocsi elé fogott négy igásló és a melléjük temetett négy kutya maradványai kerültek elő. A lovak sorban egymás mellett helyezkedtek el és vélhetőleg így is voltak befogva, leölésükkor is ezt az elrendezést tartották meg. A lovakat a feltáráskor balról jobbra 1-től 4-ig számoztuk meg, a jobb szélső (4.) ló mellett feküdtek – részben egymást fedve – a szintén a temetkezéskor leölt kutyák.

Balra: a sárisápi kocsisír fogatos lovai a feltáráson. A sorban egymás mellett elhelyezkedő állatok (1–4.) között középen a kocsirúd maradványa látható. MNM KK – Magyar Nemzeti Múzeum, fotó: Mráv Zsolt.
Jobbra: A sárisápi lovak nem- és korösszetétele. Grafika: Bárány Annamária.

Előkerült mindegyik állat közel teljes csontváza, amely meghatározhatóvá tette az állatok nemét, korát és testalkatát. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a feltárt rítus valóban a lovak életükben is betöltött szerepét tükrözi, akkor érdemes körbejárni és a leletekkel összehasonlítani, hogy milyen szempontok szerint történik egy négyesfogat lovainak összeállítása. Általában azonos korú, egynemű, hasonló testfelépítésű, egyenlő vérmérsékletű és munkakészségű lovakat érdemes választani. Ezen kívül fontos lehet, hogy a szőrük színe is hasonló legyen.

A sárisápi fogatos lovak mind mének voltak, korukat tekintve viszont változatos képet mutattak: az 1. ló relatíve fiatal, 4,5 év körüli, a 2. ló öreg, 15 éves, a 3. és a 4. lovak pedig életük teljében voltak (8–9, illetve 6–7 év között), mikor leölték őket. Testfelépítésre mindannyian a közepes méretkategóriába tartoztak (136–144 cm), illetve a 4. ló marmagassága annak a felső határán helyezkedett el. A sárisápi fogatos lovak testméretüket tekintve nem térnek el az ismert hazai kocsisíros temetkezéseknél feltárt lovaktól, melyek adatait nemrég Biller Anna Zsófia gyűjtötte össze (Biller 2020, 98, 4. táblázat; 99, 4. ábra). Testarányaikban az 1. és a 4. ló, illetve a 2. és a 3. ló mutat hasonlóságot, karcsúsági indexeik alapján azonban az 1. és 2. ló (középkarcsú), illetve a 3. és 4. ló (középvastag) sorolható közös csoportba, azonban ezek a kategóriák nem esnek egymástól távol a lovak karcsúság-mértékének skáláján. A testarányok szerint a 2. és 3. ló „futósabb” testfelépítésű lehetett, hosszabb hátulsó végtagokkal, míg az 1. és 4. ló esetében a mellső és a hátsó végtagokból számolt marmagasság-értékek közel megegyeznek. A két pár közötti különbség nem túl nagy, de mindenesetre figyelemre méltó, főleg, ha arra gondolunk, hogy a fogatos lovak közül a középső kettőnek (2., 3. ló) nagyobb erőt kell kifejtenie, mint a két oldalsónak (1., 4. ló).

 A sárisápi lovak marmagasságainak összehasonlítása. Grafika: Bárány Annamária

A sárisápi lovak testméretének összehasonlítása ismert hazai kocsisíros temetkezéseken feltárt lovakéval. Grafika: Bárány Annamária, Biller Anna Zsófia ábrája alapján

Míg az állatok viselkedése és szőrszíne kevésbé rekonstruálható a csontjaik alapján, a tartós igénybevétel vizsgálható „használati” nyomokat hagy rajtuk. Ha megvizsgáljuk a lovak csontjain található patológiás módosulásokat, szembetűnő, hogy bár egyedenként változatos helyeken találkozhatunk rajtuk elváltozásokkal, azonban az ujjperceken mindegyik egyed visel a túlhasználatból eredő csontfelrakódásokat. Végtagjaik rugózó rendszerének alsó részét az ujjízületeken lelhetjük meg, itt a végtagok terheléséből fakadó túlnyújtást az ízületek inaiból és szalagjaiból álló hármas heveder akadályozza meg. Ennek a rendszernek a túlhasználata eredményezhette az ujjperceken keletkezett elváltozásokat.

Balra: a 3. egyed ujjperce túlhasználatból eredő csontfelrakódással.
Jobbra fent: az 1. egyed jobb oldali sarokcsontja. Jobbra lent: a 2. egyed felső fogsora. Fotók: Bárány Annamária

Szöveg, fotók és grafikák: Bárány Annamária (archeozoológus), ELTE Természetrajzi Múzeum
Ásatásvezető: Major Balázs, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Régészeti Tanszék
Kocsitemetkezés feltárása: Mráv Zsolt, Magyar Nemzeti Múzeum

Irodalom

Biller Anna Zsófia: Lovak az ember szolgálatában a túlvilágon is…Egy vaskori lelőhelyrész és egy római kocsisír állatmaradványai Budapest III. kerület Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő – Pusztakúti út 2-6. (Hrsz: 61826/1) lelőhelyről. Horses in the Service of Men Even in the Afterlife…Animal Remains of an Iron Age Site and a Roman Carriage Burial in Budapest District III, Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő – Pusztakúti road 2-6. (Topographical number: 61826/1). Archeometriai Műhely 2020/XVII./1. 93-103.