Az MTA-ELTE HTK Lendület Biorégészet Kutatócsoport és a Semmelweis Egyetem együttműködésének keretében egy évvel ezelőtt fotonszámláló detektoros CT-vizsgálatok kezdődtek római kori csontleleteken. 2026. február 19-én, a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinikáján Magyarországon elsőként került sor egy római kori múmia CT-vizsgálatára, a kutatócsoport által kezdeményezett, Pannónia római kori népességét vizsgáló program részeként.
1962-ben a táborhegyi (óbudai) Jablonka úton egy vízvezeték árkának ásása közben érintetlen kőszarkofágra leltek az építkezők. A római korban gondosan lezárt kőláda tartalmát régészek és restaurátorok azonnali beavatkozása mentette meg a felbontás után meginduló gyors pusztulástól. A szarkofágban egy 4. századi mumifikált egyént találtak, őt a túlvilágra kísérő tárgyakkal eltemetve. A fiatal hölgyet ékszereivel, parafa talpú bőrpapucsával és ládikájával együtt temették el, különböző textilfajtákból készült ruhát viselt, és a testét további textilbe csavarták be, mellé fatáblára festett portrét helyeztek. Több mint 60 évvel a feltárás után, a munkacsoport interdiszciplináris vizsgálatokban kezdett, Láng Orsolya régész vezetésével. A késő római kori múmia 2026. február 19-én este, betegellátási időn kívül érkezett a BTM Aquincumi Múzeumból a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinikára (OKK), hogy úttörő technológiával úgynevezett fotonszámláló detektoros computer-tomográfiai (CT) felvételek készüljenek róla. A vizsgálaton az OKK munkatársai mellet az Aquincumi Múzeum és az MTA-ELTE HTK Lendület Biorégészet kutatócsoport munkatársai voltak jelen. Az alábbiakban Kiss Krisztián, az MTA-ELTE HTK Lendület Biorégészet Kutatócsoport antropológusának beszámolóját olvashatják.
A helyszíni vizsgálat és a felvételek előzetes eredményei alapján a vizsgált egyén, egy 20-25 éves korú nő csontjai jó állapotban maradtak fenn, ugyanakkor a ruházat és konzerváló anyag a test egy részét elfedte. Ennek ellenére is szabad szemmel is vizsgálható volt többek között az életkorbecsléshez fontos szeméremcsont ízületi felszíne, a koponya nagy része, a nyaki csigolyák, az alkar egy része és az alsó végtagi csontok. A ruházat alatt rejtőző részletek feltárásához ugyanakkor fontos volt a CT scan elvégzése.
Még ezt megelőzően eltávolításra került a bal belső fülből az egyik hallócsontocska, hogy megóvjuk a sugárzástól a benne lévő örökítőanyagot. A régészeti korú emberi maradványok esetében ugyanis többek között a hallócsontocskák különösen alkalmasak arra, hogy archeogenomikai vizsgálatokhoz mintát vegyünk belőlük, mert jó eséllyel a lehető legnagyobb mennyiségben és a lehető legjobb állapotban marad fenn bennük az archaikus DNS.
Az előzetes paleopatológiai és radiológiai elemzés alapján egyelőre kevés patológiás eltérést találtunk az egyén maradványain:
- egy őrlőfogán előrehaladott fogszuvasodást lehetett látni,
- míg a bal kulcscsont váll felőli végén lévő csontkinövések valószínűleg egy még bőven a halála előtti szalagsérülésre utalhatnak.
- A háti csigolyák (2 kivételével), a bal lapocka, a kéz- és lábfejcsontok egy része, valamint több borda hiányoztak.
- A CT segítségével ruházatában valószínű fémszálat, valamint az egyén nyaka körül gyöngyöket is találtunk.
A későbbi részletes antropológiai és radiológiai elemzések segítenek majd feltárni az egyén élettörténetét, adott esetekben a halál okát is, a molekuláris vizsgálatok (DNS és izotópok) pedig a származásáról, táplálkozásáról, és elhalálozásának pontos idejéről szolgálhatnak pontosabb információkkal.